Nincs lehetetlen, csak tehetetlen

Engedjétek meg, hogy elmeséljek Nektek egy történetet egy fiatal párról, akik számomra is példa értékű hozzáállásukkal bebizonyították, nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Ez az iromány egy közös munka eredményéből született. Márk 28 éves, építészmérnökként végzett. Mivel szakmájában dolgozik, így a napi 8-12 óra papír fölé görnyedésnek, folyamatos ülésbe kényszerített testtartásnak köszönhetően, sajnos Nála is előhozta az elkerülhetetlen mozgásszervi panaszok tömkelegét. Zsibbadó kezek, sajgó – olykor belenyilalló fájdalom a karokban, túlerőltetett, merev vállak, ropogó nyak, fülzúgás. Ez a tünet együttes korunk egyik legnagyobb veszélyforrásának, az előre helyezett fejtartás, és az emiatt kialakuló úgynevezett „SMS nyaknak” tudható be, mely mára már számos embert érint.

Márk egy Bene Mátéval (porckorong.hu, gerinc.hu) készült közös fotó alapján keresett fel, tudnék e segíteni a fennálló tünetek enyhítésében. Éreztem, hogy a kompetencia határt súroljuk egy gyógytornász, és egy rehabilitációs – NMPT Instruktor között, de az összkép alapján úgy gondoltam, még időben vagyunk.

Az első edzés után megkértem Márkot, írja le pár sorban a tapasztaltakat, szeretem tudni, hogy alakul vendégeim sora a mindennapokban, enyhültek-e a panaszaik. Márk annyira szépen, összeszedetten írta le, miket tapasztalt, hogy magam is megdöbbentem. Így született meg az az ötlet, hogy a hétről hétre megfigyelt változásokat, előre – hátra lépéseket összegezzük, és egy cikk formájában a világ elé tárjuk amolyan motiváció gyanánt. Fogadjátok hát szeretettel Márk tollából a tapasztalatokat..

  1. hét:

„Szia Szabi! Eddig egy napot sem hagytam ki, szombaton jó egy óra kellett a gyakorlatokhoz, ma már csak 45 perc. Remélem, jól rögzülnek be, csinálom, ahogyan csak tudom. Amit észrevettem, hogy később jelentkeznek a kisebb fájdalmak, 20 percenként nyújtózok és sétálok is az irodába. Estére azért nyilván jobban előjön, de picit érzem a javulást. Fülem még azért súg, de az majd pár hét után lesz jobb gondolom. Szó mi szó, jó kis gyakorlatokat adtál, nem is egyszerűek szerencsére. Jó, ha megszenvedek az eredményért. Köszönöm! Szép estét, pénteken folytatás!”

Az első alkalommal egy gyakorlatsort tanítottam Márknak, amit otthon is könnyedén tudott gyakorolni. Ez volt egy ideig a házi feladat, mely főképp a beszűkült ízületi tartományok növelésére, a nyaki zsugorodott szalagok nyújtására fókuszált.

  1. hét:

“A kezdeti lendület megmaradt, a gyakorlatokat minden nap elvégeztem, de most jobban mentek, mivel előző edzésnél javítottuk azokat a hibákat, amiket elkövettem a gyakorlatoknál. Néha a kevesebb több, nem is volt izomlázam. Az első héthez képest picivel megint tolódott az az idő, ameddig bírok ülni a monitor előtt, de csak akkor, amikor fél óránként nyújtózom, és kávéfőzés közben meg a falnál nyújtom a nyakam. A fülzúgás még megmaradt, de kevesebbet figyelek rá, amit pozitívnak veszek. A vállaimnál érzem legjobban a fájdalom kisugárzást, de annyira már nem ropog, és nem fáj a vállam körzés közbe, mint eddig. Szó mi szó, remélem, marad a javuló tendencia, de ez elsősorban rajtam is függ, teszem a feladatokat és meglátjuk. A sportszalag segített, a nyakropogásom alig észlelhető, de azért jobb, ha nincs rajtam…”

Az edzésen többségben nyújtottunk, főleg a nyaki szalagrészeket. Váll, illetve nyaki lazító tape ragasztást is alkalmaztunk a panaszok enyhítésére.

  1. hét:

“Ezt a hetet bűnözéssel töltöttem, 2 nap kimaradt, sok utazás és nyaralás miatt, viszont arra jó volt, hogy jelezze hol tartok az úton. A fülzúgás visszajött, és picit a nyakfájás is, tehát nincs idő a pihenésre. Vasárnap este rövidítve, hétfőn és ma teljesen megcsináltam a gyakorlatomat, picit megint javult a helyzet! Ami javulás még, hogy a bal vállam nem “csuklik” annyira az egyik gyakorlatnál, ami újabb fejlődés, szóval még mindig maximálisan lelkes vagyok.”

A harmadik hét után Márk párja, Szilvi is csatlakozott az edzéseinkhez. Szilvi teniszkönyök „birtokosa”, illetve néha-néha dereka is fáj fotós karrierjének velejárói miatt, így abszolút be tudtam illeszteni az edzések profiljába.

  1. hét:

“Eddigi legnehezebben összefoglalható hét, a javuló tendencia szerintem még éppen megmaradt, de a fülzúgás mindennapos. A szombat – vasárnap kimaradt, lehet ettől jött vissza jobban, mára picit jobb, de ha ennek több hónap kell, mire elmúlik, akkor nem agyalom túl, hogy miért jön-megy a fülzúgás össze vissza. A tartásom szerintem javult és figyelek is midig a tartásra, szóval ezzel elégedett vagyok. A gyakorlatokat kicsit lassabban csinálom, ez miatt jobban végzem el őket. Vagyis a hiba, amit tanultam a héten, az a gyakorlatok túl gyors elvégzése, ezen változtatni kell. Szilvi: Elkezdte ő is a nagy utat, az első nap görcsösen és nehezen ment neki, de amit tudott megcsinált, másnap már könnyebb volt, és a relaxációs zene segített neki. Tudja, hogy nem fog pick-pack menni neki, de majd hajtjuk egymást, és akkor minden okés lesz. Holnap megyünk, szép napot! Üdv:. Márk”

Az otthoni házi feladatok során nehéz volt Márknak, és Szilvinek fejben is kikapcsolniuk egy pörgős nap végén. A gyakorlatok végzése közben javasoltam, hogy relaxációs zenével próbáljanak kiszakadni a mindennapokból, a visszajelzéseik alapján jó döntés volt.

  1. hét:

„A változások lassabbak, ahogy az várható volt, amit észrevettem, hogy a nyakam kevésbé ropog és a nyakam egyes gyakorlatoknál leér a földhöz, ez 2-3 cm volt az elején. A másik pedig, hogy mindenki azt mondja, hogy magasabb lettem. Szóval ebből adódóan arra következtetek, hogy egyenesebb lettem. Súgás még maradt, de nem foglalkozunk vele!
Szilvi is csinálja, esküvőt jobban bírta a szalagoktól, várjuk nála is majd a fejlődést!”

Az ötödik hét után Márk folyamatos fülzúgása nyugtalanított, bár a fejlődése hétről-hétre szemmel látható volt. Gyanítottam, hogy az állkapocs ízület kialakult rossz pozíciója, „befeszülése” okozza a zavaró tünetet. Egy teniszlabda segítségével megtanítottam Márknak, hogyan tudja ellazítani az állkapocs ízületet. Az otthoni gyakorlatokat is részben lecseréltük, több erősítés, kevesebb nyújtás volt a következő cél. Márk és Szilvi kezdeti zsugorodott lágyrészei, beszűkült ízületi tartományai rohamosan javultak az edzések, és az otthoni feladatok hatására, köszönhetően a lelkiismeretes kitartásuknak.

  1. hét:

“Stagnáló hét, több munkával, változó időjárással. Átléptünk az erősítőbb szakaszba. Változás, hogy a kezeim oldal irányba hamarabb leérnek az oldalsó mellkas nyújtásoknál.”

Az elmondottak alapján úgy éreztem, hogy az erősítő gyakorlatok beváltak, azonban túl nagyot ugrottunk a mennyiségükben, így egy picit lazábbra vettük a tempót. Az előírt négy sorozat helyett otthon csak kettőt – kettőt végeztek Szilviék, így picit lassabb, ámde annál biztosabb volt a fejlődés. Beigazolódott, hogy a kevesebb néha több. 🙂

  1. hét:

„Kevesebb nyújtásos gyakorlat több erősítéssekkel, kellett hozzá 3 nap mire az egészet teljesen abszolválni tudtam. A testtartáson megint látni a fejlődést, a fülzúgás stagnál. A nyakam kevésbé, szinte alig ropog. Bal vállam sok rajz után picit fáj, de elenyésző a régebbi fájdalmakhoz képest. Elaludtam a nyakam egyik nap, de nem befolyásolt semmiben az sem. Kíváncsian várom a folytatást.”

  1. hét:

„Vasárnapon kívül minden nap csináltam a gyakorlatokat. Már majdnem teljesen megy mindig, viszont a fülzúgás tegnap és ma nagyon nem jó, kicsit sok volt a rajz meg a stressz, de vállam bal oldalt fájt is. Szóval ez a hét nem volt túl jó. Remélem nálad minden király. Csinálom amúgy az állkapcsos feladatot is, meglátjuk mi lesz…”

Válaszom egyszerű, és őszinte volt:

„Ne stresszelj, lazíts.  E nélkül nem fog menni. Próbálj meg olyat csinálni, amit nem szoktál. Fél óránként állj fel néha, ha sokat ülsz, nyújtózz meg. Kikapcsolódás, egy-két nap szabadság, pihenő a feladatokkal. Teniszlabdás állkapocslazítás mehet azért.”

Sajnos mai rohanó világunkban a stressz faktort nagyon nehéz kizárni a mindennapokból. Ezt tapasztalom vendégeimnél, és ritkán saját magamon is, amikor feltorlódnak a feladatok. A stressz, mint olyan, az egyik legkárosítóbb tényező az emberi életben, így érdemes megtanulni azt kezelni, leküzdeni. Sajnos számos fizikai megnyilvánulása is van az emberi szervezetre, és a mozgás szervrendszerére egyaránt. Álljunk pozitívan a mindennapokhoz, lássuk meg a rossz dolgok helyett a jókat is. 🙂

  1. hét:

„Az edzéstervből kicsit visszább véve, így kevesebb idő alatt, de hatékonyabban lehet végezni a gyakorlatokat. Nem volt fájdalom a jobb vállban, és a nyakban. Edzés után jól éreztem magam. Az összállapot szerintem most stagnál. Ami nagyon bíztató, hogy a fülzúgás valószínű az álkapocs ízület miatt lehet, el nem múlt, viszont ha nagyot és erőset ásítok akkor 1-2 másodpercre elmúlik, nagy bizalom a teniszlabdában.”

Mivel Márk fejlődését, tartásának javulását hétről hétre láttam, így nagyon vártam már azt a visszajelzést is, amikor a fülzúgás tompulását, esetleges elmúlását csatolja vissza felém. Végre sikerült egy újabb mérföldkőhöz érkeznünk, büszke voltam Márk és Szilvi eddigi teljesítményére.

  1. hét:

“Továbbra is jobban esnek az edzések, utána és reggel könnyebb tartani az egész testem és könnyebb mozogni is, de nem tartós, MÉG!
A legelejéhez képest a kezek teljesen simán leérnek a nyújtásnál, nyak kevésbé nyúlik már, kevésbé ropog. Zúgásba nem találok rendszert, hol jobb, hol nem. Szerintem jó lesz, amit kitaláltunk csak idő kell neki. Ha több a rajz, akkor estére azért visszatér a régi fájdalom is néha, de gondolom ez ilyen.
Szilvinek keze fáj, a kezébe a csomó nehezen adja magát, de csinálja. Nyaka jobban leér, neki is kell még idő.
A múlt heti edzés amúgy csoda volt, másnap reggel éreztem az erejét, 3 napig comb izomláz…”

Az eddig alkalmazott kisebb mozgásokat, mozdulatokat bonyolultabb gyakorlatokba integráltuk. Több izommunka, nagyobb koncentráció egy edzésen belül, így biztosítottuk, hogy a mozgás szervrendszere ne szokjon hozzá az eddigi gyakorlatokhoz, garantálva a folyamatos új ingereket a fejlődésre. Véleményem szerint minél különbözőbb gyakorlatokba, és mozdulatokba képesek megtartani a helyes mozgásmintát, és a megfelelő testtartást, annál biztosabb, hogy a nap nagy részében erre később is alkalmas lesz mind a neurális (idegrendszer), mind pedig a vázizomzat.

11.-12. hét:

„A helyzet változatlan, nyaraláson én 2x tudtam csak nyújtani, utána a hét az marha rossz volt, fájt mindenem. Azóta ugye újabb 2 hét telt el. Most stagnál, a fülzúgás napközbe mintha kicsit enyhülne, de néhol erősebb, szóval most már nem vagyok annyira nyugodt. Gyakorlatok jobban mennek, remélem picit erősödtem is. Voltam bowen kezelésen, amit meséltem, hogy szoktam menni. Azt mondta a srác, hogy 5 cm nőttem . Nyakam azóta nem ropog, szóval az is hatott talán. Nálam nagyjából ennyi. Szilvinél rosszabb picit, nyaraláson nem igen tudta csinálni.”

Márknak, és Szilvinek nyaralásuk idejére azt javasoltam, hogy pihentessék a házifeladatban előírt gyakorlatokat. Legyen az a hét a lelki felfrissülés, és a szürke hétköznapok elfelejtésének ideje. Amikor úgy gondolják, és kedvük van hozzá, természetesen elővehetnek egy-két gyakorlatot.

  1. hét:

„Gyakorlatokat csináljuk, most picit talán jobb, de nem kiabálom el. A pénteki edzés nagyon tetszett, izomlázam volt 2 napig utána rendesen. Szerintem, ha még erősödni fogok, akkor még jobb lehet az állapot…”

  1. hét

„Tartásom brutál javult szerintem. Estére picit nyilván nem jó, de edzések után marha durva. Fülzúgás néha picit javul.”

Edzéseken nyújtásokkal kezdtünk minden alkalommal, majd izolált erősítések következtek a kényes részeken. Az óra nagy részében azonban már integrált, komplex gyakorlatokkal bombáztam Szilviéket, rendkívül sokat fejlődtek az első órákhoz képest.

  1. hét:

Fülzúgás?

„Várj-várj, szerintem picit enyhült. Pár gyakorlatnál például nem is hallom. Szóval most lelkes vagyok. A penteki edzes k…(cenzúrázva 🙂 ) jó volt. Olyan helyen voltak izomlázaim… Már talán megmaradok.”

Nos, 15 hét után elérkeztünk oda, hogy az egyetlen tünet, ami még megmaradt, akár pár percre is, de elmúlt. Innen már csak előre és felfelé visz az út. Szilvi és Márk felismerte, hogy ha nem tesznek az egészségükért, ha nem foglalkoznak a panaszaikkal, bizony nagyobb baj is lehetett volna.

Kitartásuk, hétről hétre való érdeklődésük, befektetett energiájuk példa értékű mindenki számára, akik hasonló cipőben járnak. Büszke vagyok, hogy végig kísérhetem őket ezen az úton, segíthetek, irányt mutathatok. Úgy gondolom, egy „magam fajtának” nincs is nagyobb elismerés ennél.. 🙂

Írta: Bari Márk és Horváth Szabolcs