A gerincpanaszok és mozgásszervi problémák nyomában! – 2. rész

Az evolúciónak úgy kellett kialakítani a mozgás szervrendszerét, hogy energetikailag minél hatékonyabb legyen az idők során. Minél hosszabb távon legyünk képesek úgy mozogni, hogy azt a lehető legkevesebb izom, és aktív idegrendszeri munkával tegyük. Így maradt energia a szaporodásra, táplálék feldolgozására, életben maradásra is a fajoknak.

A porckorongok tápanyagellátását, hidratáltságát a mozgás biztosítja, az egyenetlen talajon való mezítláb járás pedig folyamatos koordinációs és idegrendszeri munkát igényel, hogy a csigolyák közti kis stabilizáló izmokat folyamatosan inger alatt tartsa. A csigolyák közti szalagok ezek stabilitásáért felelősek, melyek a köztük lévő, és ezeket áthidaló izmokat tehermentesítik e feladat alól.

A talajról testünkre visszaverődő talajreakciós és gravitációs erő középpontja az L5-ös csigolyatest körül található. Ha megnézünk egy gerincet, akkor látható, hogy épp ennek a csigolyának (Lumbar) a legnagyobb a mérete. Ebből a szempontból ide lokalizálódik a legnagyobb teher a gerinc struktúrájára.

Izommunka vs. összehangolt működés

A régi látásmód szerint, amikor az izom megfeszül, az eredési – és tapadási pontja közeledik egymáshoz, amikor elernyed, akkor pedig a két pont távolodik, így jön létre maga a mozgás, a járás: izommunkával. Napjainkban ugrásszerűen fejlődik a funkcionális anatómia tudománya, folyamatosan kerülnek napvilágra az újabbnál újabb felfedezések.

Az egyik nagy kutatási eredmény Tom Myers nevéhez fűződik, aki rájött arra, hogy az emberi testet holisztikusan, egy egészként szükséges vizsgálnunk. Nézete szerint testünkben úgynevezett meridiánok, vagy erővonalak futnak végig, melyek mentén visszavezethető egy mozgásszervi panasz tünete egy tőle egy, vagy akár több szegmenssel arrébb található struktúra nem megfelelő működésére.

Tom Myers elképzelése igazolódni látszik, napról napra bizonyosodunk meg arról, hogy az emberi testet egy egészként szükséges szemlélnünk. Míg az orvostudomány az adott problémára fókuszál, és tüneti kezelést ad (lokális műtét a fájó részeken), a modern mozgásterápiás kezelések a megfelelő szimmetria, a mozgás szervrendszerének harmonikus működésének visszaállítására törekszenek.

Ha a járás, futás során csak vázizomzatunkra hagyatkoznánk, pillanatok alatt elfáradnánk. Az evolúció során szükséges volt olyan energetikailag hatékony rendszerek kialakulására, ami ezt az energiát megspórolja nekünk a mozdulatok során.

Fascia

Tom Myers volt az, aki a testünkben lévő, eddig elhanyagolt fascia hálónak jelentőséget adott. Ez az a kötőszövet, ami az izmokban, bőrünk alatt, szervek körül, gyakorlatilag minden részen áthaladó lágy szövetet alkotja. Áthatja, és betakarja az izomrostokat, csontokat köt össze, izmok tapadási pontjaiként szolgál, belső szerveket függeszt fel. Sőt, ha megvágjuk magunkat, képes az azonnali összehúzódásra, hogy meggátolja a túlzott vérzést. Apró kollagén rostokból épül fel, melyek megkötik a vizet, így biztosítva a kötőszövet egymáson való elcsúszását. Fogj meg egy nyers csirkemellet, és figyeld meg, milyen könnyen kicsúszik a kezedből. Ez a fehér lágy háló réteg, ami a nyers húst borítja, a fascia.

Talán az egyik legértékesebb funkciója ennek a kötőszöveti hálónak, hogy nagyon nehéz megnyújtani, ellenállnak a húzó erőknek. Épp ezért kiválóan tudja az elasztikus energiát tárolni, illetve az erőhatásokat továbbítani a mozgatórendszerünk különböző részeire. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy rugalmas gumiszalagot, amelyet ha kihúzunk, visszacsap.

Lépésnél, járásnál, akár futásnál ez a tárolt elasztikus energia kiválóan alkalmas arra, hogy egyik végtagjainkat a másik után helyezve haladjunk előre, számos izomról levéve a terhet. Így ha a fascia rendszerünk jó állapotban van, energiát spórolhatunk meg mozgásunk során.

Legjobb példa erre a kenguru „pattogása”. A testét átszövő kötőszöveti struktúra segítségével, sokkal gyorsabban és energiahatékonyabban tud rugalmasan előre vágtázni, mintha egyesével lépkedne előre.

A fasciának, ha a mai életvitelünket vesszük figyelembe, van egy rossz tulajdonsága is: kiválóan alkalmazkodik ahhoz, amit teszünk, vagy nem teszünk vele. Ha járunk kelünk, aktív életvitelt élünk, a fascia a számára optimális terhelést kapja a nap során. Azonban ha egésznap ülő, inaktív életvitelt folytatunk, az évek során ez a kötőszövet hajlamos összezsugorodni, összesűrűsödni. A zsugorodott kötőszövet már nem képes annyi elasztikus energiát tárolni, mint az eredeti állapotában. A mozgást kénytelenek leszünk több izommunkával végrehajtani, így hamarabb el is fogunk fáradni. Amikor sűrűsödnek lágyszöveteink, az egymáson való elcsúszás képességéből is veszítünk, csökken a „sliding” hatás.

Ilyenkor jön az, hogy próbálunk magunknak „energiát spórolni” tudat alatt, késleltetve a fáradásunkat. Lifttel megyünk fel lépcső helyett az emeletre, inkább autóba ülünk gyaloglás helyett. Sajnos e miatt az ördögi kör miatt a fascia még inkább nem kapja meg a számára szükséges ingereket, így tovább rontunk a helyzeten.

Az ízületeinket áthidaló kötőszövet zsugorodása miatt ízületi mozgástartományaink lecsökkennek, néhol fájdalmak jelenhetnek meg testünkben. Izmainkban a túlzott erőltetés miatt feszülés, azaz trigger pointok jönnek létre, melyek gátolják mind az idegrendszeri koordinációt, mind pedig az izom elasztikusságát.

Biztos sokszor olvastad már azt a kifejezést, hogy be van szűkülve valakinek a csípője. Ezt általában a psoas, vagyis csípő horpasz izom rövidülésével párosítják. Igazából nem az a baj, hogy a folyamatos ülés hatására egyfolytában rövidült állapotban van ez az izmunk, hanem hogy a járás hiányában nem kapja meg azt az ellenoldali húzóerőt az izom, melynek hatására megnyúlna az eredeti állapotára.

Nézz meg egy kisgyermeket, aki még nem ült iskolapadban. Le sem lehet lőni, egész nap futkosna, szaladna fel – alá, ha tehetné. Szervezete nem kapta még meg azt a stimulust, amire a fascia szövetek zsugorodnának, hisz egész nap fut, játszik a gyermek, maximálisan kihasználja a mozgató szervrendszereit. Egy felnőtt ezzel szemben (főleg aki ülő munkát is végez) sokkal hamarabb elfárad, hiszen a többlet izommunka mellett kevés energia marad mind a fizikai, és mentális tevékenységekre egyaránt. Hányszor mondogatjuk ezt magunknak: „Milyen jó volt, amikor gyermekek voltunk, mennyi energiánk volt!”

Itt szeretném megjegyezni, hogy a fascia kiválóan köti meg a vízcseppeket, így a kötőszövet állapotára nagyban befolyással lehetünk folyadékfogyasztásunk mértékével.

Spinal Engine

Azzal mindenki egyetért, hogy lábunk elengedhetetlen a lokomócióhoz, azaz helyzetváltoztatásunkhoz. Viszont ha azt mondom, hogy nem lábaink az elsődleges hajtómotorja ennek a mozgásnak, hanem derekunk, és az ott lévő szegmensek, akkor lelki szemeim előtt már látom, ahogy pár szkeptikusnak kikerekednek a szemei.

Serge Grakovetsky 1987-ben megelégelte azt, hogy derékfájdalmaira öt különböző szakember öt különböző kezelési módot javasolt, így elkezdte kutatni a gerinc biomechanikáját. Napjainkban a lordosys, azaz a derék homorú íve negatív megítélésnek van kitéve szakmai berkekben is. „Akinek homorú a dereka, melegágya a degeneratív mozgásszervi panaszoknak!”

Nos, az evolúció során, két lábra álláskor a gerinc kettős S alakja miért maradt ez idáig érintetlen?

A Spinal Engine koncepció egy körkörös rugó rendszert tételez fel a mozgató szervrendszerben, ahol a lokális mozgató izmok, és a core, mélyizmok és struktúrák tökéletes harmóniában dolgoznak együtt. Ennek köszönhetően a lumbális szakaszon képesek vagyunk elasztikus energiát tárolni, melyet a következő lépésünkhöz felhasználva könnyedén tudjuk magunkat léptetni nagyobb izommunka nélkül.

Ha megnézünk egy porckorongot közelebbről, látható, hogy egymásra enyhén ferde irányú rugalmas rostokból épül fel külső rétege (anulus). Amikor lépünk, egyik lábunk megy előre, a másik marad hátul. A porckorong rugalmas kollagén rostjai a mozgáshatár végén amolyan rugószerűen kifeszülnek, és mint egy befőttes gumi, amit megfeszítünk, segít „visszarántani” az elől lévő lábat, ezzel egyidejűleg a hátul lévőt hozza előre a lépéshez.

Amikor előre lépünk egyet, és a sarkunk megtalálja a talajt, a talaj reakciós erői visszavetülnek ránk. Létrejön a gerincben egy enyhe rotációs (csavarodó) mozgás, melyből a lumbális gerincszakaszon lévő struktúrák energiát nyerve közvetítik egymás után lépéseinket. Ez a kifinomult mechanika csak akkor működik megfelelően, ha fenn áll a lumbális szakaszon a homorú, lordotikus ív, illetve a deréktáji szakaszon lévő szegmensek ennek megfelelő állapotban vannak:

  • porckorong külső rétegének, anulusának megfelelő állapota (nincs kiszakadva, nincs kitüremkedés, megfelelően hidratált)
  • Multifidus izomcsoport, amelyek a csigolyák közti finom mechanikai mozgások szabályozásában vesznek részt
  • Csigolyák közti szalagrendszer: ha a porckorong megfelelően hidratált, és nem lelapult, akkor a szalagok biztosítják a csigolyák stabilitását. Amennyiben porckorongjaink dehidratáltak, a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz, így a köztük lévő szalagrendszer laza lesz, veszít funkciójából. Ezt kompenzálva a csigolyák közti, és azokat áthidaló izmok elkezdenek szalagként funkcionálni, bemerevednek, befeszülnek. Ez az a tipikus „beton” érzés derekunknál, melyet szegment instabilitásnak hívunk.
  • Thoracolumbar fascia: ez egy kötőszövetes lemez, mely derekunkat hátulról borítja be. A transversus abdominis, azaz haránt hasizom feszíti ezt a lemezt oldalról, melynek hatására hasűri nyomás keletkezik. A hasűri nyomás segítségével a csigolyák tövisnyúlványai távolodnak egymástól, illetve a lumbális gerincszakasz íve megfelelően lordotikus. Akinek ez a rendszer nem működik megfelelően, ott kiegyenesedik a lordózis íve, és ezt olvashatja majd a leletein is. Könnyen össze lehet keverni ezt szemrevételezéssel, nagyon hasonlít a fokozott lordózis a kiegyenesedett deréktáji gerinc ívével. Érdekes tény, hogy gerincsérv műtétnél ezt a lemezt is átvágják, hogy hozzáférjenek a problémás részekhez.

A fentebb leírtak komplex képet adnak arról, mennyire bonyolult, és egyben csodálatos akár csak egy lépés megtételének biomechanikája. Ez a rendszer akkor fog kifinomultan, energia hatékonyan működni, ha minden egyes szegmensét a neki megfelelő impulzus éri: arra használjuk őket, amire ki lettek találva.

Ha a fentebbi fogaskerekekből akár csak egy is kiesik, akkor az az egész gépezetre kihatással lesz. Több funkciót kell ellátni a maradék fogaskeréknek, melynek hatására folyamatosan túlterhelődnek, és esnek ki a sorból, amíg fájdalom, akár mozgásképtelenség formájában megjelennek a mozgásszervi problémák.

Meggyőződésem, hogy a degeneratív gerincbetegségek, és mozgásszervi panaszok kialakulásának jelentős része a fentebbi mechanizmusra vezethetők vissza.

A sorozat következő részében megnézzük, hogy a fentebb leírt rendszer borulásából milyen degeneratív mozgásszervi betegségek alakulhatnak ki, és mely területek lesznek érintettek testünkben.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Írta: Horváth Szabolcs

Felhasznált irodalom:

http://gerinc.hu/cikk/spinal-engine-koncepcio-gerincfunkcio/

http://gerinc.hu/cikk/anatomy-trains-osszefoglalo-1-resz/

http://gerinc.hu/cikk/sling-rendszerek-eroatviteli-rendszerek-a-test-szovetein/

http://erikdalton.com/blog/legs-really-necessary/