A gerincpanaszok és mozgásszervi problémák nyomában – 1. rész

A gerinc evolúciója

Az emberi test egyik legösszetettebb, és talán legérdekesebb szegmense a gerinc. Bonyolult összeköttetések, izmok és szalagrendszerek, különböző irányú és mértékű mozgások jellemzik. Számos funkciója közül talán a legfontosabbak: biztosítja tartásunkat, rugószerűen csillapítja a függőleges erőhatásokat, védi a gerincvelőt, és a belőle kilépő idegeket. Segít minket energia hatékonyan járni, fordulni, csavarodni, oldalra és előre hajolni.

Ha a fentebbi funkciókat szeretnénk életünk végéig magunkénak tudni, nagyon fontos, hogy tudatosan vigyázzunk gerincünk egészségére. Manapság minden harmadik ember derékpanaszokkal küzd, kortól – nemtől függetlenül. A derékpanasszal, degeneratív gerincbetegséggel küzdők nagy része a mai napig nincs tisztában azzal, hogy kitől, és hogyan kérhet szakszerű, hatásos segítséget. A képlet pedig egyszerű: mozgásra lettünk kitalálva, amit használunk, megmarad, amit nem használunk, elvész. Igaz ez mind az izomszerkezetünkre, igaz az izmokat mozgató idegrendszeri funkciókra, csontszerkezetünkre, és az egész testünket behálózó lágyszöveti hálóra (fascia).

Az emberi test hajlamos elfelejteni azokat a mozgásokat, amelyeket jó ideig nem használunk, ha pedig hirtelen szükség van rá, azt teljesen más pályán, más izmokkal hozza létre, így kialakul egy hibás útvonal, hibás berögződés. A megfelelő mozgáshoz szükséges izmok nem funkcionálnak, amik pedig nem lennének szükségesek feltétlenül a mozgáshoz, túl lesznek terhelve, mivel több feladatot látnak el, mint kellene nekik. A folyamatos feszülésük miatt nincs idejük ellazulni, a bennük lévő vérkeringés lelassul. Anyagcseréjük, oxigén és tápanyag ellátottságuk csökken, feszülési pontok (trigger point) jönnek létre bennük. Innen már csak egy lépés a mozgásszervi panasz, degeneratív gerincbetegségek és társaik.

Minden ember annyi idős, amennyi a gerince.

Ahhoz, hogy megértsük a mozgásszervi panaszokat kiváltó okokat, fontos, hogy visszamenjünk kicsit az időben. Ahogy az evolúció során szükségessé váltak bizonyos mozdulatok, funkciók, úgy alakultak ki az ezekhez szükséges szervek, szervrendszerek, és ezek különböző irányú és mértékű mozgásai. Szakmai berkekben ezt úgy hívjuk: „A funkció mindig meghatározza a struktúrát.” Először igény volt az adott mozdulatra, emiatt alakultak ki az ehhez szükséges mozgatórendszer aktív (izmok), passzív (csont, szalagok, ízületek), és neurális irányító rendszer (idegrendszer) részei.”

Menjünk vissza az időben egészen addig, amíg kis halként úszkáltunk a vízben. Két fontos feladatunk volt ekkor: táplálékszerzés, illetve menekülés a nagyobb halak elől. Ehhez előre kellett haladni a vízben, melyhez a gerinc, és ennek oldal irányú (laterál flexiós) mozgására volt szükség.

Idővel a víz néhány élőlénynek nem volt ideális közeg az egyre nagyobb veszélyforrás (nagyobb halak), és a csökkenő mennyiségű táplálék miatt, így szép lassan a szárazföld felé vettük az irányt.

A levegő egy teljesen más közegellenállású környezet, az előre haladáshoz sokkal jobban meg kellett küzdenünk a gravitációval, ezt biztosítva kialakultak végtagjaink. A közeg miatt a menekülés, előre haladás jóval lassabb lett, így szükség volt előre meglátni a hátulról érkező veszélyforrást. Kialakult az a szervrendszer, és annak mozgása, amely biztosította a hátrafelé való látásunk: a nyak, és a nyaki gerinc mozgása.

Négykézláb mozogva (pl.: majmok), fára mászva vígan éltük életünket, de a környezeti hatások itt is közbe szóltak. Szükségessé vált a két lábra állás, a két lábon való járás. Amíg majomként nem volt igény a gerincnek a függőleges irányú erőhatások tompítására, két lábon való álláskor annál inkább kompenzálnunk kell ezt a terhelést. Kialakul a gerinc kettős S alakja, a nyaki, és a deréktáji szakaszon homorú, a háti, és keresztcsonti részeken pedig domború görbülettel. A gerincünk kettős S alakja biztosította a rugószerű mozgást, a csigolyák közti porckorongok pedig amolyan lengéscsillapító szerűen tompították az erőhatásokat járás, futás, ugrás során.

Figyeljünk meg egy majmot, milyen esetlenül jár két lábra állva. Ahhoz, hogy izomenergetikailag gazdaságosan tudjunk haladni, a lábakat testünk tömeg középpontja felé kellett bepakolnunk. Bekerülnek alsó végtagjaink a csípőnk alá, ezzel biztosítva az oldal irányú stabilitásunkat. Kialakulnak a gerinc előre, hátra hajlásának (lehajolás, felegyenesedés táplálék, kő, stb. után), illetve rotációs, oldalra csavarodási mozgásai.

Amennyiben mozgásunkat csak az izmok irányítanák, nem maradt volna erő táplálékszerzésre, szaporodásra, a fajunk nem lett volna képes fenn maradni az idők során. Az evolúció mentén olyan izomenergetikailag hatékony rendszerek alakultak ki testünkben, amelyek biztosították, és biztosítják a mai napig az energiagazdaságos mozgásokat. A következő cikkben ezekről a rendszerekről kaphattok átfogó képet, hogyan is mozgunk mi emberek.

Írta: Horváth Szabolcs