Élménybeszámoló: BakonyRUN

A legnagyobb meglepetést a tavaszi versenyszezonban az első szervezésű BakonyRUN-tól kaptam. Igaz elfogult vagyok kicsit, mivel jómagam is bakonyi származású vagyok, de ennyit engedjetek meg Nekem. 🙂

430 fővel büszkélkedhetett ez a „kis” esemény, ami első rendezésre szerintem nagyon szép szám! Korán megérkeztünk a helyszínre, és az utolsó befutók után is ugyanúgy élveztük a családias hangulatot, mint az első percekben.  Ráadásul abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy én tarthattam a bemelegítést a versenyzőknek, szerencsére szép számban részt is vettek rajta a nevezők.

A szervezők befektetett energiája abszolút érezhető volt mind a pályán, mind pedig a START-CÉL zónát körülvevő területen. Még hungarocell táblából vágott BakonyRUN feliratot is gyártottak, ahol készülhettek a jobbnál-jobb befutó selfie-k, mi is lőttünk jó párat.

A falu apraja-nagyja kivonult a rendezvényre, és árulták a házias portékájukat: pirítós kenyérre kent házi sajtokat, saslikot. Megváltás volt a versenyzőknek a táv teljesítése után, kígyóztak is a sorok az árusok előtt.

A terep csodaszép volt, ha jártál már a Római-fürdő szurdokai között, akkor tudod, miről beszélek.

A Start után a faluból kiérve bevittek minket az erdő széléhez, ahol kezdődtek az emelkedős, lankás részek. Egy elég nagy kaptatóval kezdtük, ahol autó abroncsokat kellett feljuttatni a tetőre, majd azt visszacipelni a kiinduló zónába. Ezt követően ismét jöhetett a csúcs meghódítása, hogy tovább tudjunk haladni. Felérve a besavasodott láb érzését hamar elfeledtette velem a látvány, ahogy a bakonyi mezők elém tárultak.

Zolival (Póczi Zoltán) idáig tartott közös futásunk, itt előnyre tett szert, nincs kifogás, több félmaratont is a magáénak tudhat már. Azért sikerült végig a nyomában maradnom, így “húzott” is a futós szakaszoknál.

A pályán tovább haladva egy csodaszép fenyveshez érkeztünk, ahol fákat kerülgetve mentünk be egyre jobban a köves – szurdokos részekhez. A verseny szlogenjét itt értettem meg igazán: „Téged is legyőz a szurdok?”

Sziklás emelkedők, patakban való gázolások, lajhármászások a fák között, csúszós (kötéllel biztosított) lejtők vártak ránk, hogy meghódítsuk őket, miközben a szurkoló turistákat kerülgetve róttuk a kilométereket.

A római-fürdőn áthaladva visszafordítottak minket, majd az erdőből kiérve újra zöld végeláthatatlan mezők következtek. Pár könnyebb akadály, szalmabála, abroncshúzás, kerekekben való szökdelés után szép lassan visszaérkeztünk a faluba, a cél mezőn áthaladva pedig örömmel tudatosult bennem, hogy nem győzött le a szurdok. A kapott érem csodaszép, igényes, nagy gondot fordítottak erre is a szervezők.

 

Személy szerint ez volt számomra a három közül a legkeményebb verseny (Spartan Race Veszprém, Szigetközi Cross Challenge, BakonyRUN), a terep adottságait figyelembe véve sok volt az emelkedős, felfelé mászós rész. Az akadályok nem voltak nehezek, a kihívást maga a helyszín biztosította a résztvevőknek.

Annak ellenére, hogy jól elfáradtunk a végére, a rendezvény minden pillanatát élveztük. Ezúton is gratulálok a szervezőknek a családias hangulatért, az izgalmas helyszínért, a színvonalas lebonyolításért. Bízom benne, hogy lesz második felvonás.

Írta: Horváth Szabolcs